Az egyik leggyakoribb kérdés író-olvasó találkozókon, hogy meg lehet-e élni az írásból Magyarországon. Amikor azt mondom, hogy igen, nevetés morajlik végig a termen.

Amikor egy író eljut odáig, hogy a kiadó leül vele tárgyalni a kiadásról, két választás elé állítják: előre kap pénzt, vagy az eladások után. Ehhez még hozzá szokták tenni: ha az elsőt választja, akkor azzal ő nem kockáztat, csak a kiadó; ha a másodikat, akkor majd együtt sírnak és együtt nevetnek, és ha bízik magában, akkor válassza a másodikat.

De nézzünk számokat!

A könyv történelmi idők óta része világunknak, de vajon meddig lesz még az? Tíz év múlva jelennek majd meg könyvek? Húsz év múlva? Száz? Ezer? Milyen változások felé tart a könyv? Mi rejlik még az információhordozásnak ebben az ősi változatában?

Az írás a gondolatok, történések, adatok rögzítésének első módszere volt. Nem kellett ott lenni, és elmondani mindenkinek, hanem elég volt csupán leírni, és az írást elvinni az emberekhez. Ha ezt az irományt lemásolták, akkor egyszerre többen is olvashatták, többeknek is felolvashatták.

A könyv óriási találmány. Rengeteg tekercs, agyagtábla, kőtábla, cserép, oszlop, bot, és egyebeken elhelyezett írást tudta kezelhető méretben és tömegben összesűríteni.