A könyvkiadók elsősorban az írásművek kiadásához értenek, kevésbé az íráshoz. Ez érthető, hiszen a kiadás nem ugyanaz a mesterség, mint az írás. Eltérő adottságok, más szaktudás szükséges hozzá. Ezen okból a kiadók nem tudják megmondani, hogy mi a baj egy kézirattal, és az írónak miben kell képeznie magát, hogy írása kiadható legyen, és a kiadás a siker esélyével kecsegtessen.

A kiadók általában azt válaszolják a beküldött kéziratok elutasításakor, hogy „nem a mi profilunk”, tanácsként pedig az olvasást és az írást szokták ajánlani. Ez a „nesze semmi, fogd meg jól” kategóriája.