Egy tébolyult születésnapja

A hír: „A Jobbik nevű magyar náci párt televíziójának híradója kedves megemlékezést tartott Adolf Hitler születésnapján. A képeken ünneplő tömeg éljenzése közben látható a szeretett Führer, aki gyerekekkel fotózkodik, játszik, virágot tart a kezében. A híradó egyelőre nem “Heil Hitler”, hanem “Adjon az Isten jó estét” köszöntéssel zárult.”

(Forrás: http://nepszava.com/2011/04/magyarorszag/a-jobbik-teveje-megemlekezett-hitler-szulinapjarol.html)

A teljes cikk elolvasása kényes kérdések garmadáját veti fel. Vajon milyen megfontolásból készítették el az említett tévés megemlékezést? Milyen célzattal adták le? Magyarországon, a demokráciákban páratlanul szigorú médiatörvény van hatályban: hogyan történhetett meg mindez, és miért nincs következménye az esetnek?

Mindezen kérdések azonban csak a felszínt karcolgatják. A mélyebb összefüggéseket látni kívánó elme sokkal alapvetőbb rejtélyeket feszeget. Végigtekintve történelmünk rémregénybe illő lapjain, egy kérdés bukkan elő, újra és újra, és nem hagy nyugtot: hogyan történhetett ez meg? A történelem tanulmányozása majdhogynem alkalmak végeérhetetlen sora, melyek lehetőséget adnak e kérdés feltevésére: HOGYAN TÖRTÉNHETETT EZ MEG?

A történelemkönyvek tanúsága szerint, rendre, látszólag épelméjű, jól szituált, tisztességes, munkáját becsülettel végző, családjáért felelősséget vállaló emberek millióit vették rá olyan ügyek tevőleges támogatására, melyekről első ránézésre nyilvánvaló volt, hogy értelmetlenek, tébolyultak, oktalanul pusztítanak, megoldást pedig biztosan nem hoznak semmilyen problémára.

Hogyan történhetett ez meg?

A választ e kínzó rejtélyre egészen addig nem érthetjük meg, amíg a nekünk felkínált időléptékben gondolkodunk, és azt hisszük, hogy senki nem gondolkodik néhány évnél, néhány évtizednél nagyobb távlatokban.

Ha úgy tekintjük, hogy a térképen látható országok nem országok és nem népek, hanem emberek, akkor rájövünk arra, hogy az országoknak, a népeknek van valamiféle karakterük. Azt mondhatjuk tehát, hogy Magyarországnak, Németországnak, Franciaországnak, Új-Zélandnak, Mexikónak és a többi országnak, van személyisége.

Ez a személyiség nem egyenlő az adott ország arculatával, melyet gondos tervezés előz meg. Ez a személyiség nem érhető tetten az adott ország bel- és külpolitikai döntésein, mert a döntéseket emberek hozzák, nem népek.

Egy bizonyos ország személyisége azt mutatja meg, hogy abban az országban mit lehet megtenni. Az országok személyiségét mesterségesen alakítják ki, és évtizedeken, évszázadokon át formálják.

Egy példa: az orosz nép. Az orosz népet évszázadokon át nevelték egy bizonyos céllal. Az orosz nép hősies nép volt. Arra nevelték, hogy erős legyen, szívós legyen, kibírja a csapásokat, kibírja a nélkülözést, és a kemény kezet, melyre szükség van a túlélésre az ilyen (mesterséges) nehéz időkben. És miért nevelték erre? Mert egy bizonyos hatalom arra szánta az orosz népet, hogy diktatúra alatt sínylődjön. Abban az időben, amelyben kialakították ezt a fajta személyiséget (orosz mentalitást), előkészítették a talajt a diktatúra bevezetésére. E nélkül a megelőző munka, tudatos népnevelés nélkül, soha, senki nem lett volna képes arra, hogy orosz földön diktátorként napoknál hosszabb időt éljen.

Az orosz népet hősies népnek nevelték, hogy próbatételt, kihívást lásson a nehézségekben. Évszázadokon át nevelték erre. Azután felbukkant az első diktátor, és elkezdte megalapozni a hatalmát. Minden egyre nehezebb és nehezebb lett. Míg végül olyan nehézzé vált, hogy nem lehetett tovább elviselni. Eddigre azonban már az elnyomás gépezete mindenre kiterjedt, és a nép nem tudott tenni ellene semmit.

Az Egyesült Államok népét évszázadokon át szilajságra nevelték. Az Egyesült Államokban totalitárius diktatúra nem jöhetne létre, mert nincs meg hozzá a szükséges mentális közeg. Aki megpróbálná, az gyakorlatilag céltáblát rajzolna a homlokára. Az Egyesült Államokat más célra használják, így másfajta személyiségre van ott szükség. Ha egyszer diktatúra színterének jelölik ki, átalakítják majd az amerikai mentalitást, hogy ez lehetségessé váljon.

A megtébolyodott Adolf Hitler marionett-bábként járta el magánszámát, melynek előadása adta személyének létjogosultságát, abban a korszakban, és azon a poszton. Ő volt a szikra, aki meggyújtotta a korábban mások által megrakott tüzet. Ő volt a felszíni arca annak a folyamatnak, melyet azt megelőzően évtizedeken át alapoztak.

Hitler születésnapjára nincs ok megemlékezni. Lényegtelen dátum a történelemben. Amin érdemes elgondolkodnunk az az, hogy saját hazánk, a nép, melynek tagjának valljuk magunkat, milyen személyiséggel rendelkezik, milyen a mentalitása? Mert e mentalitás nem véletlenül olyan, amilyen. És jól mutatja a célt, melyre hazánkat szánják.